A kertészeti kutatás kezdetei

A II. világháború traumájából felépűlő Magyarországon az új viszonyokhoz igazodva indult el a termelés a fejlődés útján. Az ismételten elcsatolt területek miatt az ország mezőgazdasági kertészeti termékekkel történő ellátásához a megváltozott viszonyokhoz jobban illeszkedő szervezetet illetve szerkezetet kellett kialakítani. Hazánk egyes tájainak kiváló alkalmassága a kertészeti termesztésre köztudott volt, de ennek kihasználását gátolta, hogy nem állt rendelkezésre elegendő és megfelelő ismeretanyag a fajtákról, a technológiákról valamint a termelés szervezéséről. Az ezekre vonatkozó kutatás a negyvenes évek első felében kezdődött el: létrejött néhány kisebb kertészeti telep, mint például az Eszterházán működő Porpáczy Aladár által vezetett, később Fertődi Kísérleti Állomás, vagy a zöldség-termesztésben az alföldi kutatóhelyek, ám az átfogó, központi irányítású kutatómunka csak 1949-ben indult meg. A Magyar Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaságtudományi Kar, a probléma súlyát átérző lelkes professzorainak: Magyar Gyulának, Mohácsy Mátyásnak, Okályi Ivánnak, Maliga Pálnak és későbbiekben a legtöbb áldozatot hozó Probocskai Endre önzetlen kezdeményezésére és irányításával megindult a leendő kutatóhelyek kiválasztása és az ott végzendő feladatok meghatározása. Az agrárgazdaság teljes területét átfogó Mezőgazdasági Tudományos Központ a professzorok ajánlására, az Akali község határában lévő teleppel egy időben hozta létre Újfehértó mellett, községi tulajdont képező területen az Újfehértói Kertészeti Kísérleti Telepet, melynek vezetésével a Nyíregyházi Mezőgazdasági Technikum tanárát, Dániel Lajost bízták meg. Az ötvenes évek elejére megfogalmazott programok nagy része még ma is időtálló. Az Újfehértói Kertészeti Kísérleti Telep a következő témákat és feladatokat kapta, illetve tűzték ki célul számára:

I. Termesztés-technikai kísérletek
1. Gyümölcsfák termõerejének biztosítása és növelése
- füves forgók kísérletbe állítása,
- zöldtrágyázási kísérletek (rozs, somkóró, csillagfürt),
- szerves és szervetlen trágyákkal kísérletek beállítása a leggazdaságosabb termesztés és a leggyorsabb fanevelés érdekében.
2. Köztestermesztés
- kísérletek beállítása télialmában -saját és más gyümölcsféle köztessel,
- konyhakerti és mezõgazdasági köztesnövényekkel.
3. Telepítés, fanevelés
4. Optimális tenyészterület
- kísérletek beállítása különbözõ természetû talajokon az optimális tenyész terület megállapítására.
II. Termõtájkutatás
- a szabolcsi alma termõtáj adatainak kiértékelése termesztõi szempontból,
- Szatmár és Bereg diótermõ vidékeinek és diótermesztõ helyek termõtáji adatainak kiértékelése (a Gyümölcsfa Törzskönyvezõ Bizottság tagjainak irányításával).
III. Tájfajták felkutatása és gyümölcsfák törzskönyvezése
- meggy, szilva és alma tájfajták felkutatása és begyûjtése, beszemzése a kísérleti telepen,
- a nagyüzemi termesztésben bevált dió, alma, meggy, szilva legjobb egyedeinek kiválasztása és elõzetes törzskönyvezése,
- a gyümölcs termõtájak felkutatása, térképezése, a felvett adatok feldolgozási módszereinek kimunkálása.
IV. Nemesítés
- Jonathan x Batul magvak elvetése és F1 generáció felnevelése,
- Jonathan x Londoni Pepin magvak elvetése és F1 generáció felnevelése,
- Jonathan F1 generációjának tovább nevelése, kiértékelése és hibridizációja. Szelektálás lisztharmattal szembeni ellenállóság és erõs növekedés szerint.
V. Élettani vizsgálatok
- újabb vegetatív szaporítások vizsgálata nemes fajtákon,
- alma gyümölcskötõdést elõsegítõ és hullást gátló anyagok vizsgálata.
VI. Fajtaminõsítõ Bizottság
A fajtaminõsítési módszerek kidolgozása a telep kutatóinak részvételével.
Az Újfehértói Kertészeti Kísérleti Telep mintegy 20 kataszteri holdas területe, néhány holdas gyümölcsültetvénye és szerény személyi állománya csak mérsékelt lehetõségeket nyújtott a nagyívû tervek megvalósítására.
Az alany-nemes kombinációk felnevelése az Egyetem budatétényi telepén kezdõdött el Probocskai professzor irányításával. Ezzel egy idõben több más gyümölcs-fajjal együtt külföldi fajták elszaporítása indult a fajtakísérletek, gyûjtemények számára. Ezek képezték a kezdeti idõk két fontos induló kísérletének alapjait.
A '49-ben eltelepített 4 ha vadalanyú almaültetvény növényvédelmi és talajtakarási kísérleteket szolgált, a 7 hektáros 16 alannyal és 10 fajtával létrehozott fajtagyûjtemény 604 almafajtával jelezte a kezdeti idõszak törekvéseit.
A Kísérleti telep 1953-1956-ig a Budatéténybõl irányított Kertészeti Kutató Intézet része lett szervezetileg. Ebben az idõszakban az FM Kísérletügyi Fõosztályának készült jelentés kísérõ levelében olvashatjuk az akkor és ma is alapvetõ fontosságú mondatot " nagyobb megértést és az ügyek gyorsabb intézését kérem, és azt, hogy a kertészeti termeléssel kapcsolatos feladatok megoldásának fontosságát egy szinten bírálja a mezõgazdaság más ágazataival".
Az ötvenes évek közepe, az első eredmények
A Kísérleti telepet ez idoben irányító Szakátsy Gyula két különösen fontos téma-körben dolgozott:
- Az ültetvények évenként egyenletes termésteljesítményét biztosító módszerek kidolgozása a) a tápelemek megfelelo mennyiségu és arányú visszapótlására, ill. b) a korán termore forduló koronaforma kialakítására alapozva. Ő írta le már 1940-ben, hogy - az eredeti szóhasználattal - termoíves orsófa nem házikerti alakfa, hanem az árutermelo ültetvényekbe is ajánlott faalak.
Szakátsy Gyula 1952-tol dolgozott a Kertészeti Kutató Intézetnél, s hamar átvette az Újfehértói Kísérleti telep vezetését. Széleskörű tapasztalatait (1931-tol kezdodoen) a termesztési gyakorlatban szerezte. Ebben az idoszakban jelenik meg az elso könyve "A jövedelmezo télialma termesztés" (Budapest, 1940, 140 p.) címmel. A sikeres almatermesztéshez szükséges gyakorlati fogásokon túl ez a könyv magyar nyelven először kínált elméleti ismereteket az almafák növekedési tulajdonságainak, virágképzodésének ill. termoképességének megértéséhez, s nem véletlenül. Szakátsy jól ismerte Prof. Kobel, F. személyesen neki dedikált, 1931-ben kiadott könyvét, amely a gyümölcstermesztés növényélettani alapjainak első összefoglalása volt Európában. Két további könyve már csak halála után jelent meg (Szakátsy 1959, Szakátsy és Fenyves 1959).
- Az első üzemi méretu alma telepítési rendszert Szakátsy valósította meg (Újfehértó, 1953) a különböző típusú ültetvények termőképessége és jövedelmezősége közötti összefüggések vizsgálata érdekében. A telepítési rendszer kísérlete 10x10m és 3x3 m között összesen 8 változatot hasonlított össze (8x2x1 ha területen), melyek mindegyikében a Jonathan és a Starking ill. a magonc, az M.4 és M.9 alany kombinációit telepítették.
A hatvanas - hetvenes évek, az állomás szervezeti és technikai feltételeinek kialakulása
Szakátsy Gyula korai és váratlan halála után a kutató állomás vezetését Pethő Ferenc vette át, aki korábban az Egyetem Gyümölcstermesztési Tanszékének volt tanára. Az állomás ebben az időszakban a Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet osztályaként működött. A sok nehézséggel és ellentmondással jellemezhető időszak jelentette, azonban az állomás technikai feltételeiben a legnagyobb fejlodést és ebben az időszakban alakult ki az a személyi állomány, amely ma is meghatározója Újfehértónak.
A telepítési rendszer kísérlete mellett folyamatosan állították be az OMMI által irányított fajtakísérleteket, a '60-as évek közepén 20 hektáros telepítés előtti talajelőkészítési kísérlet, talajuntsági kísérlet, új alanykísérletek kezdodtek el. Ebben az időben kapott megfelelő súlyt a meggy tájszelekció, melynek világraszóló eredményei születtek.
A kísérleti ültetvénylétesítés mellett az üzemi jelleg is erosödött. Hűtőház épült, a kornak megfelelo színvonalú csomagolóházzal, növényvédelem korszerű viteléhez elengedhetetlen épületekkel, építményekkel, irodákkal és szociális helyiségekkel.
A kertészeti kutatás országos átszervezése nyomán a Kertészeti Kutató Intézet jogutódjához, a Gyümölcs és Dísznövénytermesztési Kutató Intézethez került szervezetileg az állomás. A központi szervezet által adott lehetőségekkel élve profiltisztítást hajtottak végre az egyes állomásokon, így az ország almatermesztéssel kapcsolatos ügyekért Újfehértó vált felelossé, kezelve az almatermésuek génbankját és folytatva a meggynél végzett munkákat.
A világ egyik legnagyobb almatermelő körzetének kialakulása
Az ország KGST-ben vállalt kötelezettségei révén, a nyersanyag és energiahordozó ellentételezés fontos tételeként nagymérvű gyümölcsfejlesztési programot hajtott végre. A maga idejében a világon egyedülálló programot a Kutató Állomás jelentős részvételével valósították meg az ország három keleti megyéjében.
A 200-300 ezer tonna export étkezési alma megtermelésének számos eleme kidolgozásra várt, az állomás tudományos tevékenységének nagy része erre irányult. A keleti piac nagy mennyiségu, jó minőségű, de olcsó árut kívánt. A telepítési rendszer, fajta-alanyhasználat, agro- és fitotechnikai elemek kutatása illetve rendszerbe foglalása történt ebben az időben.
Az állomás munkáját 1974-tol Harmat László vezette. Az almatermésűek és a meggy kutatása mellett a köszméte is az állomás profiljába került az Ő tevékenységének köszönhetően. A köszméte Hajdú és Szabolcs megye homokos talajainak ma is az egyik legjobb gyümölcskultúrája.
Ebben az időben a kutatások a következo témacsoportok köré összpontosultak:
- alma, birs, naspolya, meggy és köszméte fajtakutatás;
- a gyümölcskötődés, korai termőre fordulás és növekedés vegyszeres szabályozása;
- metszésmódok és a metszést kiegészítő eljárások kidolgozása.
A kutatások szervezetében beállt változások, a specializálódás és koncentráció elmélyültebb és hatékonyabb munkát eredményeztek, azonban a központosítás együtt járt azzal is, hogy a fejlesztések üteme mind a technikai feltételekben, mind a kutatói állományban lelassult. Az országos hatáskörű fejlesztő vállalat az országban végbement átalakulások miatt gazdaságilag ellehetetlenült, a többszáz milliós adósságot és az ebbol eredő csődhelyzetet csak egy nagyon fájdalmas átépítéssel és racionalizálással lehetett rendezni.
Az Újfehértói Kutató Állomás a hosszú és bonyolult folyamat végén ismét önálló gazdálkodási egységgé vált kft. formában.

Az új viszonyokhoz új szervezet kiépülése
Az új név, Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó Kht. jelzi, hogy továbbra is egy kutató és szaktanácsadó fofeladattal megbízott non-profit szervezet működik itt. Hat tudományos munkatárs, tizenöt fejlesztő mérnök és kutatási asszisztens végzi a kutatófejlesztő munkát napjainkban. A két legfontosabb kör a biológiai alapok fenntartása és fejlesztése, valamint az integrált termesztés technológia továbbfejlesztése. A megváltozott termelői-tulajdonosi szervezet egyre nagyobb igényt támaszt a szaktanácsadási munkánkkal szemben.
Az új, az előzőeket kiegészítő témáink:
- a gyümölcsösök öntözése, tápanyagellátás optimalizációja;
- a tűzelhalással szemben rezisztens almafajták témája;
- meggy fajtakutatások új igényeknek megfelelő fajtákkal;
- igényes ipari feldolgozásra alkalmas almafajták;
- az integrált termesztéstechnika kiterjesztése csonthéjasokra.
A szakismeretek átadására az új helyzethez igazodva az előzőektől eltérő módszereket kell alkalmazni. Az évenként öt helyszínen megszervezett téli tanfolyamokon a modern technológia és a gazdálkodás legfontosabb elemei kerülnek ismertetésre. A folyóirat a technológiai és fajtaismereteken túl piaci információkkal is ellátja partnereinket.
Az utóbbi években a kutatómunka technikai feltételei sokat javultak. A fito- és agrotechnikai kísérletek során használt műszerek többsége azonos a nyugat-európai vagy amerikai kutatókéval, s a fajtakutatásban használt műszerek is a legmodernebbek közé tartoznak.
A kísérleteinkhez a három legjellemzőbb formának megfelelő bemutató ültetvényeket létesítettünk a 3000 db, az 1000 db és a 400 db fa/hektáros új ültetvényekben folynak a fajta és a technológiai kísérletek, bemutatók. A fajtakísérletekhez egy új, 500 t befogadó képességű, ULO rendszeru tároló létesült.
Az állomás időjárási és talajadottságai
Az idojárásra a mérsékelten kontinentális klíma a jellemző, bár időszakosan mediterrán és óceáni hatások is érvényesülnek.
A napsütéses órák száma közel kétezer, 300-400-al meghaladja a nyugati és északi országrészét. Az évi középhomérséklet 9-9,5 C, a legmagasabb hőfokokat júliusban, augusztusban, a legalacsonyabbat januárban mérjük. A tavasz viszonylag későn jön, ennek ellenére a késő tavaszi fagyok komoly károkat okoznak virágzás idején. A csapadék évi összege sokévi átlagban megközelíti a 600 mm-t. Az éven belüli általában kedvező elosztás lehetővé teszi meghatározott alanyokon az öntözés nélküli gyümölcstermesztést. A nyári félév 320-350 mm csapadéka azonban kevés az intenzív gyümölcstermesztéshez, elkerülhetetlen az öntözés.
A levegő páratartalma a nyári hónapokban lecsökken, gyakoriak az aszálytünetek. Az uralkodó szélirány É-ÉK-i. A kora tavaszi időszak szelei okozzák a legtöbb gondot, mikor a növényzet még nem képes fékezni annak hatását. Ebben az időszakban a homokos felszín megmozdul, homokfúvások keletkeznek, a növények friss hajtásai jelentősen károsodhatnak.
Az állomás talaja a homok talajképző kőzeten kialakult humuszos homok. Az enyhén savanyú talaj humusztartalma 0,5 - 1,5 %. A talajvízszínt változó az eltérő felszín következtében, a vegetációs időszakban 3-4 m körül ingadozik.

A lap elejére